Kimani Maruge élni kíván a kormány által beígért ingyenes oktatás lehetőségével. Százak tolonganak a beiratkozáskor, hiszen Kenyában az írni-olvasni tudás jelenti az egyetlen kitörési lehetőséget a nyomorból. Csakhogy Maruge kissé túlkoros, a gyerekeknek szánt programra 84 évesen jelentkezik. Persze hazazavarják a bácsit, mert nincs két füzete és egy HB-s ceruzája, amin radírgumi is van, de ő újra próbálkozik. Iskolába csak egyenruhába járhat, erre beszerez az asszonyoktól egy egyenruhát, amiben nevetségesen néz ki. Nem lehet mezitláb iskolás, a felnőtt iskolában a helye stb., jönnek sorra az újabb bürokratikus kifogások, de az öreg kitart, amíg Jane Obinchu, a tanítónő meg nem szánja. Szegény nő nem tudja, hogy mit indít el ezzel, beengedte az oroszlánt az ólba.
A film megérteti velünk, hogy az oktatás maga az élet, a jövő. Megtanít arra, hogy ne ítéljünk elhamarkodottan és ne a külsőnek higgyünk. A bácsi sokkal több, mint egy makacs és szenilis öreg ember, akire kár az erőforrásokat pazarolni. Ez a törékeny test hatalmas erőt rejt, ő volt az egyetlen, aki sosem szegte meg a kikujuknak a föld megmentésére tett törzsi esküjét. A gyerekek kezdik megismerni, megszeretni és közöttük a régi nagy harcos szelleme újra életre kell, megváltoztatja az iskolát, életében másodszor indítva egyfajta szabadságharcot.
Miközben az iskolában zajlik az élet és a politika végzi egyszerre építő és egyszerre pusztító munkáját, fokozatosan derül ki miért is akar a kecskepásztor megtanulni írni és olvasni. “A tanulás csak akkor ér véget, ha már föld kerül a füledbe.” A szépen fényképezett, néha brutális, néha gyöngéd bejátszásokból megismerjük Maruge életét, szerelmét, odaadását, hősiességét, gyászát és áldozathozatalát. Sokat hozzátesz a film értékéhez, hogy egy valódi ember, valódi történetét viszi vászonra, ő volt az, az ember, aki az ENSZ-ben is felszólalhatott az ingyenes alapfokú oktatás jelentőségéért.
https://www.facebook.com/groups/filmterasz/permalink/4006887262735378/
