Csodák márpedig vannak. Stephen King klasszikusának filmadaptációja egy nemierőszakért bebörtönzött napszámosról, John Coffey-ról szól, aki hatalmas termetét és erejét meghazudtolva egy gyámoltalan lélek, egy óriási fekete mackó. Csakhogy a siralomházba kerülve furcsa dolgok kezdenek történni. Kiderül, hogy Coffey különleges képesség birtokában van, meggyógyítja az egyik fegyőrt, egy elpusztult egeret pedig feltámaszt. A történetet Paul (Tom Hanks) a meggyógyított börtönőr meséli el egy öregek otthonában, felidézve fiatalkorát.

A helyszín egyszerű, egy folyosó, néhány cella és a villamosszék, az Öreg Füstös. Mégis izgalmas és fordulatos film, hiszen a halálra készülő rabok és az őket halálba kísérő börtönőrök viszonya egészen különleges. Egyes rabok jól kezelhetőek és békések, más rabok veszélyesek és zűrösek. A börtönörők próbálnak emberségesek lenni, de van közöttük aki nagyobb pszichopata bármelyik halálraítélt gyilkosnál. Nagyon megdobja a filmet a krimi szál is, a halálsoron derül ki az igazság Coffey ügyében. A kettősgyilkosságot, amiben két kislányt erőszakoltak és gyilkoltak meg bestiális kegyetlenséggel, egy sorozatgyilkos követte el, nem ő. De ha valaki fekete, félelmetes és ott is volt a tetthelyen, akkor máris megvan a tettes.

Betekinthetünk a börtön kulisszái mögé, elég részletesen végig mennek a folyamaton egy nagyon erős társadalmi üzenetet megfogalmazva. Senki sem érdemel ilyen halált! Nem igazán jelent az áldozatok hozzátartozóinak, ha az elkövetőt ilyen szervezett formában meggyilkolják. Ez így is gyilkosság. A legnagyobb probléma mégis az ártatlanság kérdése, mi van, ha az ítélet téves? A halálból már nem lehet visszahozni senkit. Vagy mégis? Ezért jó, hogy a filmben megjelenik a csoda, és kicsit meseszerűvé teszi a kegyetlen valóságot.

Tetszett a film? Csatlakozz a #filmadvent eseményhez!